LIFE COACHING SESSION – Szegény nők

LIFE COACHING SESSION – Szegény nők

A „Szegény nők, szegény férfiak” című kötetben[1] a férfiak mellett a nők is szóba kerülnek, miért is lehetnek Ők is nehéz helyzetben nemi szerepeiket tekintve. A könyvben a nemi különbözőségek jellemzői alapján érzékelhetjük, hogy a férfi kifelé irányuló, a fizikai világot meghódítani akaró, harcos természete sokszor a nőket teljesítményelvárásaival, teljesítményközpontú szemléletével sok esetben megfosztott bizonyos jogaitól. A bemutatott filmrészlet rendkívül érdekesen mutatja be a bensőséges nőiség és a rideg fizikai környezet kontrasztját, ahogy jelképesen a nők elvesztik, megsiratják elvesztett leánykorukat, nőiségük egy részét a megdöbbent fiatal férfitekintetek kereszttüzében.
A „kifelé irányuló” vadászatban, harcban hatékonyabb, hódító férfienergia birtokosa gyakran hihette azt, hogy amit Ő csinál az mindig fontosabb a közösség az emberi faj, a nemzet fennmaradásáért, főként a civilizáció gyors fejlődése során (talán az archaikus társadalmakban jobb lehetett az egyensúly). A fizikai fölényét használva ezt sokkal könnyebben érvényesíthette a női nem, az azt képviselő szintén hatékony és értékes női minőség felett. A feminista mozgalmak annak idején, amikor keletkeztek éppen ezeket a jogsérelmeket próbálták helyreállítani, úgymint választójog, vagy éppen a tanuláshoz, akadémiai tagsághoz, Nobel díjhoz való jog (lásd Marie Curie), illetve nem csak törvény által szabályozott, hanem kulturális jellegű joghátrányokat is (pl. egy nőnek is joga lehet úgy viselkedni ahogy neki tetszik).
Mivel ez a történelem során egy nehéz harc volt, hisz ezt a jogot azért a férfitársadalom sok esetben megkérdőjelezte, így a feminista mozgalmak céljai is torzultak, idővel nem csupán egyenlő jogokat akartak, hanem ugyanolyanná válni, mint a férfi, mondván ehhez is joguk van. Egy olyasmi logikai következtetés ez, hogy ha fizikailag is és minden tekintetben beéri, lemásolja a nő a férfit, akkor a harcos természet hozzásegíti a nőt eredendő jogainak érvényesítéséhez.
Korunkra nagyon sok pozitív változást hozott a társadalmi belátás, a nyitottság, a világ demokratizálódása az egy-két száz, vagy éppen ötven évvel ezelőttihez képest, a nők helyzetét tekintve. Mostanság leginkább az jelenti a nők helyzetében a nehézséget, hogy a biológiai adottságai és természetes motivációi révén, egyrészt csodálatos képességgel, a gyermekszülés lehetőségével, továbbá mindazzal a belső értékkel, érzelmi funkcióval, női minőséggel ők rendelkeznek, amelyek nélkülözhetetlenek az egészséges lelkű gyermek, felnövekvő nemzedék útra bocsátásához. Másrészt a jelenlegi társadalmi-gazdasági és társas környezetben elvitathatatlan a joguk a munkahely, a karrier adta kiteljesedési formákhoz. Vagyis egyrészt a biológiai szerepük által meghatározott hagyományok és a felgyorsult társadalmi fejlődés hozta változások között kell megtalálniuk azt az egyensúlyt, amely nem meríti ki veszélyesen a gyermekeiket, férjüket, párjukat éltető energiáikat, illetve a munkahelyi közegben inspiráló lényüket. A férfitársadalom nem csak a női jogok érvényesítésében, de ebben az egyensúlyteremtésben is segítheti a nőt (annak ellenére, hogy van olyan férfi, aki nagyon nem szeret mosogatni). Valamikor az emberré válás kezdetén a törzsi kultúrák kialakulása hajnalán az etológia kutatásai szerint[2], éppen erre jött rá az ember, a női-férfi együttműködés, az egyensúlyteremtés (és többek között a monogámia) a csoportok közötti versenyben nagyon hatékonnyá tette az emberi közösségeket, más emberszabásúakkal szemben, mind a harcban, a védelemben, a vadászatban, de a generációs és genetikai láncolat megőrzésében is.
A „Csata Szevasztopolért” című film Ljudmila Pavlicsenko mesterlövész karrierjét mutatja be. Ez a Ljuda egy igen gyilkos tekintetű nő lehetett, akire ránézett férfi nem sok mindenben bízhatott, főleg ha ezt a puskája célkeresztjén keresztül tette. Ő volt minden idők legeredményesebb női mesterlövésze 309 megerősített találattal. A film szerint egyébként az apja egy NKVD-s (ez egy a Sztálini diktatúrát kiszolgáló, állami erőszakszervezet volt) tiszt volt, aki lehet, hogy inkább fiút szeretett volna, dicső vöröskatonát (lám-lám az atyai, férfiúi teljesítményelvárások) és emiatt nem volt kiegyensúlyozott a kapcsolatuk. Mindenesetre Ljuda vélhetőleg a családi, politikai környezetének elvárásainak, illetve a szovjet gender felfogásnak is köszönhetően lépett a mesterlövész pályára.[3]

[1]  Szegény nők, szegény férfiak Popper Péter, Baktay Zelka, Baktay Miklós, Ranschburg Jenő, Saxum Kiadó, 2012
[2] Íme, az ember – A humánetológus szemével, Csányi Vilmos, Libri Könyvkiadó, 2015
[3]http://napitortenelmiforras.blog.hu/2015/12/16/ljudmila_pavlicsenko_a_tortenelem_legeredmenyesebb_noi_mesterlovesze

Storytelling – Történetmesélés a szervezeti folyamatok támogatásában

Storytelling – Történetmesélés a szervezeti folyamatok támogatásában

Az emberré válás egyik nagyon fontos jellemzője Csányi Vilmos etológus szerint a hiedelem, az emberi csoportok közös hiedelemrendszere[1]. De hogyan hat ez a szervezetek kohéziójára, hatékony működésére, nem kevésbé fontos kérdés, hogy milyen csatornákon keresztül táplálja be az ember a közös hiedelemrendszert a közösség tudatába.

Az ember tanulási, szocializációs folyamata alapvetően társas közegben indul útjára, az utánzás és a személyes megtapasztalás majd a társaktól érkező megerősítés adja meg számára az új dolgok felismerését, elfogadását és beépítését. A storytelling mintájú fejlesztő módszerek, vagyis a történetmesélésen alapuló ismeretátadás, felismertető élménynyújtás erre az emberi viselkedésre, archaikus közösségi magatartásformára épül.
Egyrészt a történetek, mesék olyan eseményeket, emberi viselkedéseket, problémamegoldó  sémákat közvetítenek, amelyek működtek a csoport, a közösség életében már a múltban is. Hasznosak voltak a túléléshez, az eredményes működéshez, tehát mindenki elhiszi ezeket és aszerint válik részévé a közösségnek. A történet visszajelez a hallgató számára, megerősítheti viselkedésében, vagy éppen eltántoríthatja egy helytelen gyakorlattól. A történet illetve a mese jellegzetessége, hogy nem feltétlenül tudatos a hatása, nem igényli a tanulság kimondását, ugyanis működik a tudat alatt is. A mesehallgatási transz egy olyan állapot, amikor az ember több megismerési funkciója dolgozik, különösképp az érzelmi és intuitív nyitottsága, befogadása. A történetek elemzése persze már segít számunkra racionális szinten is feltárni a mese hatásait.
A történetek másfajta tanulási, szocializációs csatornán is segítik az ember hatékonyabb fejlesztését. Tudjuk, hogy az audiális és vizuális csatornák együttes alkalmazása segíti a befogadni szándékozott ismeretanyagot. A mesék, történetek esetében a transz során az embernek aktívvá válik a képi gondolkodása, a képzeleti munka nem csupán egy passzív befogadást tesz lehetővé. A beleéléssel mintha „látná” „érezné” magát a történetben. A kreatív történetelemzéssel mindig ez a cél, hogy az ember elhelyezze magát a történet folyamatában, sőt alkalmazzon saját tudást a bonyodalom megoldására.
Az ember a kívülről jövő új információt minden esetben egy már birtokolt ismeretrendszerbe helyez el, vagyis a történet elemzés során, attól függően, hogy mi hogyan látjuk, értékeljük a történteket, az rólunk árul el nagyon sokat egy mélyebb az önismereti munkában.
A bemutatott filmrészletben azt látjuk, hogy a vikingek csoportja elmeséli népük eredettörténetét Athelstannak aki egy „Angolföldről” elhurcolt keresztény szerzetes. Előbb rabszolgaként kezdte Skandináviai látogatását, majd Ragnar jarl a viking vezér felszabadította, és családja barátjává, bizalmasává vált. A Vikingek című filmsorozat egyik történetszála nagyon szépen bemutatja szerzetes főhősünk csoportba illeszkedését, melynek eleven része az új közösségének hiedelemrendszerének megismerése, beépítése. A közösen vallott hiedelemrendszer kapcsán a filmben arra is választ kapunk, hogy a skandináv mitológia, majd az időben történő kereszténység felvétele miképpen tette nagyon hatékonnyá az északi népeket a történelem során.
Végére egy coaching kérdés, vajon a te szervezetedben milyen hiedelmek, azt hordozó történetek lehetnek, amelyek hatnak a csoport kohéziójára, hatékonyságára esetleg segítik, vagy gátolják az új csoporttag beilleszkedését, tájékozódását.

[1]  Csányi Vilmos: Íme, az ember – A humánetológus szemével, Libri Könyvkiadó, 2015.
A Strorytelling kurzusról itt található további információ:

 

 

LIFE COACHING SESSION: Szegény férfiak +16

LIFE COACHING SESSION: Szegény férfiak +16


Popper Péter beszélt arról, hogy a női, és férfi nemi szerepek, biológiai különbözőségek nagyban meghatározzák természetes törekvéseinket, ezen belül karriercéljainkat, esetleges elakadásainkat. A „Szegény nők, szegény férfiak” könyvben így ír erről[1].
A nő alapvetően rendelkezik egy biológiai kreativitással, azzal, hogy képes testében gyermeket kihordani, világra hozni, testéből táplálni. Ezzel az utánozhatatlan alkotói képességgel a nő igencsak közel áll a természethez, vagyis annak anyagából, saját testéből reprodukálja az emberiséget. A férfi ezzel szemben nem képes csupán testi működésével, adottságaival létrehozni, megteremteni effajta utolérhetetlen produktumot. Számára ezért más feladatokon keresztül adatik meg a kreativitásra való vágy beteljesítése.
A férfinak elemi erejű törekvése az anyagi világ megismerése, meghódítása, annak javainak megszerzése. Ezzel bizonyítja hasznosságát, garantálja saját genetikai megmaradását, azzal, hogy megóvja családját a természet csapásaitól, illetve biztosítja számukra a szükséges életben maradási feltételeket. Az archaikus és jórészt az iparosodás előtti korokban is a kreatív férfi különféle általa készített produktumokkal, tevékenységekkel tudta ezt közvetlenül biztosítani (halászat, vadászat, kézművesség, földművesség stb.) A társadalmi-gazdasági fejlődés, átalakulás következtében a férfi kreativitása már sokkal közvetettebb formában is megjelenik.
Jelen korunkban, a fejlett társadalomban a kreativitásra való vágy, már nem csupán dolgok létrehozásában jelenik meg, hanem például a pozícióra való törekvésben is. A férfi a kreativitás megélésének hiányát azzal is képes kompenzálni, hogy pozícionáltsággal próbálja helyettesíteni. Karrier felépítésével képes igazolni saját önértékelését, hasznosságát. Amennyiben ez nem megy, jelen korunkban opcionális út lehet számára, hogy minél több pénzt keresni.
Lehet olyan, amikor a férfi nem képes megélni sem az alkotás örömét, sem pozícionálni nem képes magát kitűzött karriercéljaiban és sok pénzt sem tud keresni. Ilyen esetekben tevődhet át a kreativitásigény a magánéletre. Ennek vannak azért jobb és kevésbé jobb formái is. Mindenképpen jó lehet, amikor a férfi otthonában ezermesterré válik, megtalálja szűkebb világában az alkotói örömöket. Ha mégsem talál a férfi sehol sem kreativitás igényének megfelelő teret, akkor sajnos számolni lehet már kedvezőtlenebb forgatókönyvekre. Richard Rohr így ír erről a Férfi útja című könyvében[2], „a férfienergia természetéből adódóan kifelé irányul…, tárgyak alkotására és termelésére, hogy létrehozza, fenntartsa és megjavítsa az életet”, ez egy fallikus energia, a férfi egyik legfontosabb hajtóereje a szexualitás, a gyermeknemzés. A férfi a genetikai hasznosságát azzal is képes bizonyítani, hogy minél több szexuális sikert könyvelhet el, persze ez már járhat a magánéleti harmónia felbomlásával is. A Popper-féle tanulmány megemlíti a teljes kilátástalanság eseteit is, amikor a férfi kielégítetlen kreativitásvágya miatt álmodozóvá, panaszkodóvá, depresszióssá, szenvedélybeteggé válik.
A fenti filmrészletben ezzel kapcsolatosan láthatunk „szegény” férfiakat, akiknek kifejező tekintetük, komikus viselkedésük arról árulkodhat, hogy nem feltétlen sikerül számukra olyan maradandót alkotni, amely bizonyítja számukra hasznosságukat, megfelelő önértékelésüket. A film egyik főhőse az új életre iszik, mielőtt belefog a Zöld taxi örökzöld slágerébe, melynek témája az elvágyódás, (valahogy úgy szól, hogy vigyen el a zöld taxi oda ahol mindig boldog lehetek). Ez a fajta álmodozás, elvágyódás, mely hektikusan változva mutatja be az indulatot, a beletörődést is  nyilván a jelenben való sikertelenségre, frusztrációra utalhat. Ezen túl a bemutatott filmrészlet még számos érdekes szimbólumot kelthet életre, már-már szokatlan bizarrériával jeleníti meg a női szexualitás hatalmát a férfi felett.
Akit érdekel röviden a filmről, tehát ez nem egy videóklip, hanem egy 2015.-ben készült orosz zenés vígjáték, a címe „A legeslegjobb nap” Zhora Kryzhovnikov rendezésében. Színvonalát tekintve nem kell számítani egy Tarkovszkij féle filmeposzra, inkább az elmúlt évtized egy-egy magyar filmkomédiájához hasonlítanám, mint mondjuk a „9 és fél randi”. Én az orosz nyelvtanulásomhoz vettem elő ezt a művet.
Ezzel szemben a dalnak van múltja, valamikor a nyolcvanas évek végén énekelte Mikhail Boyarsky, Oleg Kvasha és Valery Panfilov írta. Olyasmi sikere van ott ennek, mint nálunk pl. Zorán slágereinek. Itt a filmben Olga Seryabkina énekli el nekünk. Nagyon érdekes élmény volt viszont számomra a nótával kapcsolatban, hogy a Rammstein német nyelvre átdolgozta a számot és egy egész durva két epizódos klipet gyártott le hozzá[3].

 


[1] Popper Péter, Baktay Zelka, Baktay Miklós, Ranschburg Jenő: Szegény nők, szegény férfiak, Saxum Kiadó, 2012
[2] Richard Rohr: A férfi útja, Ursus Libris, 2016

Pin It on Pinterest

Ez a weboldal a felhasználói élmény optimalizálása érdekében sütiket használ. További információ

Az Uniós törvények értelmében fel kell hívnunk a figyelmét arra, hogy ez a weboldal ún. "cookie"-kat vagy "sütiket" használ. A sütik apró, tökéletesen veszélytelen fájlok, amelyeket a weboldal helyez el az Ön számítógépén, hogy minél egyszerűbbé tegye az Ön számára a böngészést. A sütiket letilthatja a böngészője beállításaiban. Amennyiben ezt nem teszi meg, illetve ha az "Engedélyezem" feliratú gombra kattint, azzal elfogadja a sütik használatát.

Bezárás