Life coaching session – Mert elhagyatnak akkor mindenek

Life coaching session – Mert elhagyatnak akkor mindenek

 

A válás lélektanával, társadalmi jelenségével foglalkozó szakirodalmakkal könyvtárat lehetne megtölteni, annyira összetett társas folyamat. Az emberek életében nem lehet leírni csupán egy egyszeri mozzanattal, az azt megelőző és követő interakciók akár több éves elhúzódó folyamatot eredményezhetnek. Ennek megfelelően a válással összefüggő sérülések az egyének életében is összetettek, kezelésük, gyógyításuk az adott helyzethez igazítva képzelhető el.
Az elválás folyamatán belül egy olyan mozzanatra szeretnék írásomban összpontosítani, amely egy időben jobban körülhatárolható meghatározó traumatikus élmény lehet, érzelmi szempontból igen intenzív szakasza az eseményeknek. Egy “vízválasztó” élethelyzet amikor az egyik fél számára tudatosul, hogy az addig működőnek hitt párkapcsolatból váratlanul, vagy kevésbé váratlanul véglegesen kilép a másik fél.
Ebben a pontban talán minden elemi erejével tör felszínre egy veszteségélmény, egy felismerés, hogy a dolgok talán végérvényesen megváltoznak körülötte. A másik félhez viszonyítva többek között azért is más ennek az élethelyzetnek a megélése, mert a távozó egyrészt már vélhetőleg egy hosszabb ideje érleli magában a döntést, illetve a döntéshez sok esetben megvannak azok a tudatos életstratégiák amellyel elképzeli jövőjét. Nyilván  az ő választásának hátterében is egy vélt, vagy valós hiányérzet, vagy éppen boldogtalanság állhat amely megalapozta a döntését, viszont Ő dönthetett, talán jobban felkészülhetett a változásra.
A maradó fél esetében viszont a kontrollvesztettség állapota uralkodik, vagyis már nincs hatással a másik fél döntésére, illetve a saját veszteségére.
Az elhagyott fél esetében a gyászélmény egy összetettebb lelki trauma. Nem csupán a párját és nem csupán a fizikai közelségét veszítheti el, hanem a veszteség kiterjed más egyéb dologra is, mely a gyászfeldolgozás idején különös hangsúlyt kaphat. Nézzük, mit veszíthet el egy elhagyott ember a párján kívül.
Az elhagyottság érintheti az önértékelést, a nem vagyok elég jó gondolata, kérdése könnyen bekúszik a személyiség tudatalattijába. Ez aztán átfordulhat a társra történő projekcióba is amely elmélyülve a lezárás méltóságát is nehezíti. Ezzel összefüggésben a házassági, szülői szerepek is sérülnek, egy az identitásba beépült személyiségrész átformálódik. Nem elhanyagolható a meglévő gyerek és a vele való állandó és folyamatos kapcsolat elvesztése
Az elhagyott ember elveszítheti a harmonikus pár-, szerelmi kapcsolatba, hűségbe vetett hitét. Általában a házasságok így indulnak, intenzív érzelmi háttérrel felerősítve, elmúlhatatlannak hitt vonzalom tudatában, mondják ki a boldogító “igen”-t. Hoztak egyszer egy megalapozottnak hitt döntést. Az elválás során felvetődik, hogy az nem volt igaz, vagy ami most van. Vagy valami, én, vagy a másik ennyire megváltozott? Mindenesetre megdőlhet egy hit, mely aztán kísérheti még sokáig a résztvevő feleket.
A veszteség az emberi kapcsolatokra is kihat, a statisztikák szerint ugyan nem ritka dolog a válás, viszont mégis van valamiféle tabu jellege a témának. Egyrészt szorongást kelt mindenkiben, hisz nem feltétlenül fér bele a jól felépített sikeres élet képzetébe, másrészt a társas kapcsolatok polarizálódás útján is elveszhetnek, átminősülnek a válási játszmák során. Az elválás tehát az ember tágabb társas kapcsolatrendszerében is veszteségélményt okozhat, netán mások megbecsülése, együttérzése csökken, elvész irányába.
A válás együtt járhat a megszokott fizikai környezet, életritmus, napi rutin elvesztésével is, mely igencsak bizonytalanná teheti a résztvevő aktuális állapotát. Nem elhanyagolható az egzisztenciális biztonság, anyagi kiszámíthatóság elveszítése, esetleges lakhatási problémák bekövetkezte.
Szóval a teljesség igénye nélkül láthatjuk az elválással kapcsolatos veszteségélmény komplex jellegét. Melyet végigkísérhet egy mély-intenzitású, depresszív érzelmi epizód, amely összességében igényli a gyászfeldolgozást. Értelemszerűen ez időbe telik, nem kevés időbe, számos helyen elakadhat, hogy aztán évtizedekig kísértsenek bizonyos érzelmi emlékek. Tehát adott a feladat, dolgozni kell a problémával.
 Az igazán nehéz ebben az élethelyzetben, hogy ezek a tartós érzelmi hullámvölgyek nagyban gátolhatják a további tudatos életstratégia kialakítását a talpra állást. Közben szorít az idő, hisz az egész életre, karrierre kihat a kényszerből újrastrukturált sorsrendezés, miközben az élet nem áll meg.
Ebben segíthet a life coaching egyfajta megoldásközpontú stratégiája, amikor egy “nem érintett” fél objektív visszacsatolása segíthet tudatosítani  a választható utakat.
A mesék, történetek, versek ebben a témában is hordoznak bölcsességet, ha már Pilinszky Apokrifjának részleteivel illusztráltuk az elhagyottság gyötrelmét, úgy a “Ne félj” című verse segíthet átélni dühünket, de elindíthat a megbocsátás, feldolgozás útján is.
Végül ha már verses coachingba csöppentünk Laár András egy sorban foglalja össze a depresszív élethelyzet érzelmi hangulatát mely így szól:

 

“Ó jaj, lelkem odvában megdöglött a bagoly!”

 

 

 

Life coaching session – Eltérő kultúrák a hálószobában

Life coaching session – Eltérő kultúrák a hálószobában


Az elmúlt évtizedekben megszokhattuk, hogy a filmek többségében kötelező elem legalább egy szerelmes együttlét, még abban az esetben is, ha az nem illeszkedik a történet narratívájához. Mintegy kész beépíthető panelként kapjuk meg andalító zenére az összefonódó testek látványát.
A „The Walking Dead” sorozat nem kifejezetten törődik a szerelmi szálakkal, vannak ugyan benne, hisz egy emberi közösség történetét mutatja be a zombi apokalipszis idején, tehát egy természetes velejárója az életnek a vonzalom. A fenti jelenet a sorozathoz képest viszont igencsak a maximumot hozza ki ebből a témaábrázolásból. Évadonként egy flörtnél többet nem igazán engednek az alkotók. Mégis ez a rész egy nagyobb hatású mozzanata a történetnek, ugyanis a rajongói oldalak kommentjeit olvasva, nagyon sok olyan megjegyzés van, amely helyteleníti  Rick és Michonne kapcsolatát. Nem érzik Őket összeillőnek, nem értik a vonzalmukat, még haragjukat is megfogalmazzák az alkotókkal szemben, hogy „ezt most miért?!”.
Rick egyébként a túlélők csoportjának vezetője (családi állapota: özvegy, egyedülálló), Michonne pedig egy meghatározó, értékes tagja a csoportnak (mellesleg hajadon), jó barátok, többször is megmentették egymás életét, most éppen lakótársak egy védett helyen lévő lakásban. Elvileg nem volna semmi akadálya a románcuknak.
Mostanában akadt a kezembe egy újságcikk, mely arról ír, hogy a társkereső oldalak szociológiai elemzésével kimutathatóak a különféle rasszok egymáshoz való vonzalma, illetve elutasítása. Talán a legegyszerűbb feltételezés az lehet, hogy mindenki a saját magához hasonlóval kezd, ami érthető is, hisz a családi, baráti és társadalmi hatások a csoportegység, csoportidentitás megőrzése miatt mindig is erősítették ezt tagjaikban. Még a szomszéd faluba, más vallású, nemzetiségű közösségbe sem volt divat egykor benősülni, házasodni. A szerelmi tanácsok legényekneknagyapáinktól is gyakran szóltak arról, hogy a saját társadalmi körnek, elért színvonalhoz megfelelően házasodjon az ember (pl.:„kerüld az idétlen nőszemélyt”), a praktikus higiéniai szokáskialakítás mellett („tehát ne legyen büdös pofád, lábad, alfeled”). Az archaikus történetek, mesék is gyakran tanácsolták az életre a könnyebb, egyszerűbb, járhatóbb utakat a párválasztásban, pl. „ne vegyél el olyan lányt, akinek nincs apja, anyja”. Igen az embercsoportok feltételezték annak a biztonságát, hogyha a párválasztásban hasonló szokásrendbeli értékekkel rendelkező társra, családra lel az ember, élete biztosan könnyebb lesz.
Ennek ellenére az emberi faj bevállalós, lázad a fennálló normák ellen és hát a fiataljaink évezredek óta átlépik a józan tanácsok által szabott határokat.
Egyértelműen látható az újságcikkáltal közölt vizsgálatból is, hogy vannak még a rasszok között jól körülhatárolható vonzalmi és elutasítási trendek, mely által bizony jelentős átjárhatóság van a kultúrák között a párválasztás útján.
A főhőseink vonzalmát tekintve is vélhető egyfajta múltból hozott kulturális szakadék, hisz Rick előtte egy csendes vidéki amerikai kisváros fehér seriffje volt, kertvárosi házzal, gyerekkel, feleséggel, hétvégi piknikkel. Míg Michonne egy nagyvárosi afroamerikai irodai alkalmazottként élt, akinek pasija és haverja gyakran szívta a crack-et.
Kérdés lehet, hogy az eltérő kultúrából, szokásrendből származó, vagy egyéb okokból „össze nem illő” pároknak, akik esetében az egyszerű néphiedelem feltételezi, hogy nehezebb megőrizni a jól működő kapcsolatukat, többet kell alkalmazkodni a másikhoz, mit tanácsolhatunk.
A Michonne-Rick románc érdekes példát tartogat erre a kérdésre, a sorozat univerzuma idővel teljesen feloldotta köztük ezeket a kulturális határokat, megteremtette számukra a fizikai közelséget, a közös célokat, élményeket az együtt jól kihordott konfliktusokat, kríziseket, a másik mélyebb megismerése, elfogadása beindította a megszokott társadalmi trendekkel, elvárásokkal szemben is a vonzalmat, a termékeny és sikeres  együttélést.
De nyugi, ezért még nem kell várni a világvégét!
 Hivatkozott irodalom:

 

 

Mi lett volna ha…? Jared Leto és a Kis Hableány alternatív élettörténetei

Mi lett volna ha…? Jared Leto és a Kis Hableány alternatív élettörténetei

A Mr. Nobody című film műfaját tekintve sci-fi, de a tudományos fantasztikumnak nem igazán a technológiai jellegére koncentrál. Ez amolyan romantikus pszicho-sci-fi (ezt mondjuk ki gyorsan háromszor egymás után és van egy jó nyelvtörőnk), a fikciót az adja, hogy mi lenne most a jelenben ha egykor életünk egy jelentős vagy éppen jelentéktelen szakaszában másképp döntöttünk volna, vagy egészen más irányba terelnek a környezeti hatások. A filmben a Jared Leto által megformált szereplő Nemo 120 évesen a hibernálásból felébredve próbál visszaemlékezni életére és láss csodát több életre is visszaemlékszik, az egykori jelentős válaszutaknak megfelelően több élettörténetet is fel tud idézni. Szülei válásakor 9 évesen jött el az életében az első jelentős útelágazás amely teljesen eltérő élettörténeti alternatívákat szabott meg számára. Majd a párkapcsolatain keresztül mutatja be a film ezt a lélektani fantasztikumot. Három nő oldalán is megéli a vele történteket, de ez nem valami poligámia, mind egy-egy párhuzamos egymástól független élet emlékezete. A film drámaiságát, romantikus szálát pedig az adja, hogy ezek az életek más-más érzelmi minőséget hordoznak, az egyikben a reménytelen szerelem, a szeretetlenség jelenik meg, míg egy másikban a kapcsolat terhe viseli meg a főhősünket, míg a harmadik életében az egymásra találás, a viszonzott vonzalom jelenik meg számára. Hát nem izgalmas? Talán köztünk is vannak olyanok, akik elgondolkodtak egyszer legalább az életben, mi lett volna ha…- akkor másképp döntök, észreveszem lehetőségeimet, le tudom győzni a nehézségeket. Bizony ez sokszor hasztalan nosztalgiának tűnik, visszafordíthatatlan életünkben nem vagyunk képesek visszatekerni az idő kerekét. Időgép híján nem tudunk beavatkozni az akkor eldöntött, elrontott dolgokba. Akkor marad az önemésztés, a kocsmapulton könyöklés, az “ez nem az én életem” érzése?
Persze tudjuk, hogy ez nem így van, nem ez a megírt sorsunk az elrontott élethelyzetek után. A pozitív gondolkodás, a pszichológia, a vallások, az életvezetési tanácsok tömkelege adja meg számunkra a helyes választ arra, miként kezeljük a régi rossz döntések kezelését a jelenünkben. Az is igaz, hogy az önemésztés nem jelenik meg a többség esetében látványos, a kocsmai “búsuló juhász” életképének formájában. Nem elhanyagolható viszont, hogy minden pozitív hitvallás ellenére dolgozik bennünk némi rejtett feszültség, elakadás életünk bizonyos képességei területén, a múltban megélt kudarcainknak, veszteségeinknek, rossz döntéseinknek köszönhetően.
De jobb híján a jelenre kiterjedve van a legnagyobb hatalmunk, helyrehozni, jobbítani a dolgokat.
A Storytelling coachingban a “Befejezetlen történet” az egyik olyan gyakorlat amely segíthet tudatosítani ilyen régi, cipelt sérelmeket, illetve segíthet átprogramozni, átkeretezni, áthelyezni a fókuszt a jelenünkben az elvesztett dolgokról a meglevő erőforrásainkra. A “Befejezetlen történet” esetében a kedvenc történetünknek,  saját problémánkat legjobban jellemző mesének megszakítjuk a szálát egy pontban és onnan egészen másként folytatjuk a történetet, vagyis létrehozunk a sztoriban egy egészen új alternatívát, mely által jobban sikerül tudatosítani, felszínre hozni az elakadást, annak gyökerét és talán a megoldást is hordozza magában.
Ebben a gyakorlatban az egyik meghatározó szakmai élményemet Andersen Kis Hableányával való munka adta számomra. A mese összetett szimbólumrendszere és történetszála egy sikertelen női fejlődést ábrázol.  A nővé válásnak a sikertelen párválasztással kapcsolatos tragédiáját mutatja be nekünk, részben az anya archetípusától való elszakadás nehézségének, illetve a női megnyílás, a belülről való kifelé fordulás képességének aspektusából. Van egy nagyon érdekes része a mesének amikor a királyfi eszméletlenül fekszik a parton, miután megmenti őt a Kis Hableány, de ő csak rémülten, félve, önbizalom-hiányosan lesi a távolból, nem lép a színre, nem fedi fel kilétét, a királyfi miután magához tér nem vehet tudomást gyönyörű megmentőjéről. Andersen története szerint a kis hableányunk elszalasztja a lehetőséget, nem jól dönt, nem válik halandó emberré, nem válik a hús-vér, anyagi-érzelmi világ részévé, nem tudja magát alárendelni a teremtett világ törvényszerűségeinek. Folyton csak távolról szemlél, vágyainak nem ad hangsúlyt, nem képes érvényesíteni női “akaratát”, feladatait, praktikáit. Megreked női fejlődésének a menete. Ebben a pontban viszont ha megszakítjuk a mesét, egy másfajta szálon folytatható a történet, ki kedve szerint beteljesítheti a Kis Hableány jobb női sorsát, persze ez már nem feltétlen lesz oly drámai, de mégis felsegítheti “Hableányunkat” két lábra állni, kaphat tőlünk egy új élettörténetet.
Ezzel együtt elgondolkodhatunk rajta, ha a jelenben, most ebben a pillanatban megállunk, befejezetlen mesévé tesszük életünket, mi hogyan folytatnánk. Van e lehetőségünk úgy átállítani életünk “váltóját”, hogy akár régi veszteségeinkből valamennyit visszanyerjünk, esetleg új soha nem remélt lehetőségeket tárunk fel magunk előtt.

 

 

Amíg nem építik fel Westworldot, elégedjünk meg a Storytelling-gel

Amíg nem építik fel Westworldot, elégedjünk meg a Storytelling-gel

A Westworld tíz részből álló első szériája egy vadnyugati kalandparkban játszódik, ahol a látogatók élethű közegben különféle történetekbe csöppenhetnek. Nagyon profin lett felépítve a kalandpark ötlete, a mesterséges értelem hajnalán vállalkozó kedvű tudósok érdekes módon piacosítják az androidokat. Létrehoznak teljesen tökéletes ember másolatokat, amelyeket aztán személyiséggel programoznak föl és különféle narratívák mentén elhelyeznek egy párezer hektáros mesterséges vadnyugati stílusú világban. Ahova aztán megveszi az ember a belépőjét és kedve szerint járhatja végig a különféle felkínált kalandokat, élményeket. A filmben többször elhangzik az az alapigazság, hogy a játék mindenkiből előhozza az igazi lényét, és valóban sok féle igényt képes kielégíteni a park. Van olyan, aki nem vágyik másra, minthogy féktelenül uralkodjon, zsarnokoskodjon, gyilkoljon vagy éppen Westworld nőnemű androidjait vegzálja mellesleg folyton részegen. De van, aki humánusabb és vadnyugati hősként segítői hajlamait éli ki, míg egyesek ráéreznek a játék igazi lényegére és végig mennek a felkínált történeteken, kipróbálják az úgynevezett narratívákat, amelyek különféle megrendezett kalandokat, döntési helyzeteket jelentenek. Ebben aztán van mindenféle, a bankrablóstól a romantikusig, egy brutálisan élethű valós idejű szerepjátéknak válnak részeseivé.
Szóval elképzelhető, hogy a Strorytelling coaching-nak a jövőben kiváló helyszíne lehet majdan a Westworld típusú kalandpark, amikor a kontextus felépítését, a drámaélményt mesélés helyett eredeti díszletek között élethű androidok  biztosítják, és ott helyben dolgozhatunk a coachee-val.
Addig, amíg ez nincs, bizony marad az emberi fantázia, a képzelet ereje, ami valljuk be sokkal olcsóbb, veszélytelenebb, ezzel együtt gazdagabb és nincsenek fizikai, anyagi korlátai. A személyiségfejlődés szempontjából pedig legalább annyira hatékony.
 „Amit nem tudsz elképzelni, azt nem is lehet megtenni” (George Lucas)
A Storytelling coaching módszernek van egy igen kedvelt gyakorlata, mely a „Befejezetlen mesének” egyik érdekes változata. Az ember képzelete, fantáziája segítségével felépít egy önálló történetet, „narratívát”. Egy saját magunk által megalkotott fantasy világba, történetbe, mesébe tűélesen tudjuk rávetíteni személyiségünket, vágyainkat, problémáinkat, sőt azok megoldását. A gyakorlat menete, hogy a történetvezetés szabályainak megfelelően, irányított képzeleti munkával, egy strukturált filmzene válogatás segítségével megalkotunk egy kontextust (történetvilágot) és oda visszük be a problémát, a bonyodalmat, majd annak megéljük feldolgozását, katarzisát. A belső képzeleti élményeket a kliens kreatív alkotómunkával és verbális feldolgozással hasznosítja úgy, hogy tudatosulnak a különféle érzelmi élmények a sztorijával kapcsolatban. A gyakorlat egyszerűsége abban rejlik, hogy az általános történetstruktúrák segítségével jól irányíthatóvá válik a folyamat. Mindig megvan az esély a változtatásra, a beavatkozásra, az átkeretezésre. A történetmátrix segítségével pedig elemezhetővé válik a saját történetünk, olyan kérdésekre kaphatunk választ a saját életünkre vonatkozóan, hogy hol tartunk most, milyen lehetőségeket látunk magunk előtt, milyen segítő személyek, egyéb körülmények jelennek meg életünkben.
Akit jobban érdekel a „Belső filmforgatás” gyakorlatának alkalmazási módszere az a Storytelling coaching kurzuson találkozhat ennek kipróbálásával. Az induló képzésekről itt található részletesebb információ.

 

 

 

Pin It on Pinterest

Ez a weboldal a felhasználói élmény optimalizálása érdekében sütiket használ. További információ

Az Uniós törvények értelmében fel kell hívnunk a figyelmét arra, hogy ez a weboldal ún. "cookie"-kat vagy "sütiket" használ. A sütik apró, tökéletesen veszélytelen fájlok, amelyeket a weboldal helyez el az Ön számítógépén, hogy minél egyszerűbbé tegye az Ön számára a böngészést. A sütiket letilthatja a böngészője beállításaiban. Amennyiben ezt nem teszi meg, illetve ha az "Engedélyezem" feliratú gombra kattint, azzal elfogadja a sütik használatát.

Bezárás