A válás lélektanával, társadalmi jelenségével foglalkozó szakirodalmakkal könyvtárat lehetne megtölteni, annyira összetett társas folyamat. Az emberek életében nem lehet leírni csupán egy egyszeri mozzanattal, az azt megelőző és követő interakciók akár több éves elhúzódó folyamatot eredményezhetnek. Ennek megfelelően a válással összefüggő sérülések az egyének életében is összetettek, kezelésük, gyógyításuk az adott helyzethez igazítva képzelhető el.
Az elválás folyamatán belül egy olyan mozzanatra szeretnék írásomban összpontosítani, amely egy időben jobban körülhatárolható meghatározó traumatikus élmény lehet, érzelmi szempontból igen intenzív szakasza az eseményeknek. Egy “vízválasztó” élethelyzet amikor az egyik fél számára tudatosul, hogy az addig működőnek hitt párkapcsolatból váratlanul, vagy kevésbé váratlanul véglegesen kilép a másik fél.
Ebben a pontban talán minden elemi erejével tör felszínre egy veszteségélmény, egy felismerés, hogy a dolgok talán végérvényesen megváltoznak körülötte. A másik félhez viszonyítva többek között azért is más ennek az élethelyzetnek a megélése, mert a távozó egyrészt már vélhetőleg egy hosszabb ideje érleli magában a döntést, illetve a döntéshez sok esetben megvannak azok a tudatos életstratégiák amellyel elképzeli jövőjét. Nyilván  az ő választásának hátterében is egy vélt, vagy valós hiányérzet, vagy éppen boldogtalanság állhat amely megalapozta a döntését, viszont Ő dönthetett, talán jobban felkészülhetett a változásra.
A maradó fél esetében viszont a kontrollvesztettség állapota uralkodik, vagyis már nincs hatással a másik fél döntésére, illetve a saját veszteségére.
Az elhagyott fél esetében a gyászélmény egy összetettebb lelki trauma. Nem csupán a párját és nem csupán a fizikai közelségét veszítheti el, hanem a veszteség kiterjed más egyéb dologra is, mely a gyászfeldolgozás idején különös hangsúlyt kaphat. Nézzük, mit veszíthet el egy elhagyott ember a párján kívül.
Az elhagyottság érintheti az önértékelést, a nem vagyok elég jó gondolata, kérdése könnyen bekúszik a személyiség tudatalattijába. Ez aztán átfordulhat a társra történő projekcióba is amely elmélyülve a lezárás méltóságát is nehezíti. Ezzel összefüggésben a házassági, szülői szerepek is sérülnek, egy az identitásba beépült személyiségrész átformálódik. Nem elhanyagolható a meglévő gyerek és a vele való állandó és folyamatos kapcsolat elvesztése
Az elhagyott ember elveszítheti a harmonikus pár-, szerelmi kapcsolatba, hűségbe vetett hitét. Általában a házasságok így indulnak, intenzív érzelmi háttérrel felerősítve, elmúlhatatlannak hitt vonzalom tudatában, mondják ki a boldogító “igen”-t. Hoztak egyszer egy megalapozottnak hitt döntést. Az elválás során felvetődik, hogy az nem volt igaz, vagy ami most van. Vagy valami, én, vagy a másik ennyire megváltozott? Mindenesetre megdőlhet egy hit, mely aztán kísérheti még sokáig a résztvevő feleket.
A veszteség az emberi kapcsolatokra is kihat, a statisztikák szerint ugyan nem ritka dolog a válás, viszont mégis van valamiféle tabu jellege a témának. Egyrészt szorongást kelt mindenkiben, hisz nem feltétlenül fér bele a jól felépített sikeres élet képzetébe, másrészt a társas kapcsolatok polarizálódás útján is elveszhetnek, átminősülnek a válási játszmák során. Az elválás tehát az ember tágabb társas kapcsolatrendszerében is veszteségélményt okozhat, netán mások megbecsülése, együttérzése csökken, elvész irányába.
A válás együtt járhat a megszokott fizikai környezet, életritmus, napi rutin elvesztésével is, mely igencsak bizonytalanná teheti a résztvevő aktuális állapotát. Nem elhanyagolható az egzisztenciális biztonság, anyagi kiszámíthatóság elveszítése, esetleges lakhatási problémák bekövetkezte.
Szóval a teljesség igénye nélkül láthatjuk az elválással kapcsolatos veszteségélmény komplex jellegét. Melyet végigkísérhet egy mély-intenzitású, depresszív érzelmi epizód, amely összességében igényli a gyászfeldolgozást. Értelemszerűen ez időbe telik, nem kevés időbe, számos helyen elakadhat, hogy aztán évtizedekig kísértsenek bizonyos érzelmi emlékek. Tehát adott a feladat, dolgozni kell a problémával.
 Az igazán nehéz ebben az élethelyzetben, hogy ezek a tartós érzelmi hullámvölgyek nagyban gátolhatják a további tudatos életstratégia kialakítását a talpra állást. Közben szorít az idő, hisz az egész életre, karrierre kihat a kényszerből újrastrukturált sorsrendezés, miközben az élet nem áll meg.
Ebben segíthet a life coaching egyfajta megoldásközpontú stratégiája, amikor egy “nem érintett” fél objektív visszacsatolása segíthet tudatosítani  a választható utakat.
A mesék, történetek, versek ebben a témában is hordoznak bölcsességet, ha már Pilinszky Apokrifjának részleteivel illusztráltuk az elhagyottság gyötrelmét, úgy a “Ne félj” című verse segíthet átélni dühünket, de elindíthat a megbocsátás, feldolgozás útján is.
Végül ha már verses coachingba csöppentünk Laár András egy sorban foglalja össze a depresszív élethelyzet érzelmi hangulatát mely így szól:

 

“Ó jaj, lelkem odvában megdöglött a bagoly!”

 

 

 

Pin It on Pinterest

Ez a weboldal a felhasználói élmény optimalizálása érdekében sütiket használ. További információ

Az Uniós törvények értelmében fel kell hívnunk a figyelmét arra, hogy ez a weboldal ún. "cookie"-kat vagy "sütiket" használ. A sütik apró, tökéletesen veszélytelen fájlok, amelyeket a weboldal helyez el az Ön számítógépén, hogy minél egyszerűbbé tegye az Ön számára a böngészést. A sütiket letilthatja a böngészője beállításaiban. Amennyiben ezt nem teszi meg, illetve ha az "Engedélyezem" feliratú gombra kattint, azzal elfogadja a sütik használatát.

Bezárás