Az ember magánéleti és karrier fejlődése is, egyrészt áll az előrejutásból, feladatok teljesítéséből, eltervezett dolgok megvalósításából. Az ebből merített öröm kiváló forrása az alkotó életenergiáinknak. Másrészt minden ember élete során elszenved kudarcokat, veszteségeket, amelyek szintén hozzájárulnak jellemünk, életutunk, karrierünk kibontakoztatásához.

Az életszakaszaink méltó lezárásához, újak elkezdéséhez, terveink reális valóra váltásához kellenek nem csupán az örömök, de a veszteségeink során megtapasztalt negatív érzelmeink is. Sokrétű emocionális tapasztalataink által bölcsebbé, érettebbé válunk, tisztábban látjuk a dolgokat.

De nézzük mi is az a veszteség. Veszteség minden olyan dolognak az elvesztése, vagy szokatlan életesemény, változás, vagy be nem teljesedett elvárás, mely képes kiváltani belőlünk a frusztráltság, a hiány, lelki fájdalom állapotát. A veszteség mindig negatív érzelmi színezettel jár, mégis beépíthető az identitásfejlődés folyamatába.

Igen széles skálán értelmezhető a veszteség, így veszteségként tekinthető egy tárgy elvesztése is, de a kapcsolati veszteség mélyebb traumája is. Veszteség, ha valaki elhagyja a slusszkulcsot, de az is, ha valakinek egy fontos személy távozik az életéből, vagy az is, ha valaki egy szerepét veszíti el (pl. leváltják egy fontos pozícióból), de egy össze nem jött, jól eltervezett üzleti tranzakció is a veszteség élményével jár együtt.

A veszteségélményre jellemző, hogy beindítja a gyászreakciót mely eleinte egy érzelmileg zaklatott, kaotikus állapot. Legjellemzőbb vonásai: szomatikus distressz, belefeledkezés az emlékképekbe, bűntudat, ellenséges reakciók, viselkedésminták elvesztése. A lélek énvédő mechanizmusai által törekszik a veszteség okozta fájdalom enyhítésére, oldására.

A mostani filmhez abszolút nem kellett hozzányúlnom, csupán feliratoztam László G. Attila szavalatát aszerint, hogy éppen milyen érzelmi állapotot jelenít meg a veszteségélményének viharában.

A veszteség feldolgozásának vannak tipikus szakaszai, amelyeket általában mindenki megél, de jellemzően egyéni minta alapján, mindenkinél más és más időt vesz igénybe egy-egy szakasz. Jellemzően a tagadás, düh, alkudozás, depresszió, elfogadás szakaszain megy végig egy gyászfeldolgozási folyamat. Ezek nem feltétlenül ilyen sorrendben, egy-egy elakadt veszteségfeldolgozási állapot eredményezheti az érzelmek folyamatos újra átélését, sajnos sokszor évtizedekig, nem jutva el az elfogadás szakaszáig.

Versmondó barátunk hasonló cipőben jár, egy igen kaotikus érzelmi pályán mozog, ahogy számunkra versben megjeleníti a vele történteket. Jól felismerhetők a viselkedési minták, amely a különféle gyászreakciókat jellemzik. Vélhetőleg friss még az élménye, és ez egy darabig el is fog nála tartani. Idő kérdése, hogy veszítenek az érzelmek az intenzitásukból és esetleg kilépve a problémakörből valós, újabb életstratégiát aktivál. Elfogad, megbocsát, tovább lép. Ugyan a vers utolsó szakaszában úgy tűnik, megrázza magát és kijelöl új irányokat, de ez igen félrevezető, csupán a létező problémakörön belül, újabb ötletekkel akar hatni az Arankára. Nem ereszti, sem a hölgyet, sem a veszteségélményét.

Tehát mindent összegezve ahhoz, hogy egy veszteségélmény érzelmi megrázkódtatása, valóban bölcsebbé, tapasztaltabbá, érettebbé tegye az embert, a fejlődést szolgálja, ahhoz azt szükséges feldolgozni, az elakadásokat oldani. Ezt követően vehetjük észre azokat az ajtókat is, amelyeket kárpótlásul kinyitott számunkra az élet.

Pin It on Pinterest

Ez a weboldal a felhasználói élmény optimalizálása érdekében sütiket használ. További információ

Az Uniós törvények értelmében fel kell hívnunk a figyelmét arra, hogy ez a weboldal ún. "cookie"-kat vagy "sütiket" használ. A sütik apró, tökéletesen veszélytelen fájlok, amelyeket a weboldal helyez el az Ön számítógépén, hogy minél egyszerűbbé tegye az Ön számára a böngészést. A sütiket letilthatja a böngészője beállításaiban. Amennyiben ezt nem teszi meg, illetve ha az "Engedélyezem" feliratú gombra kattint, azzal elfogadja a sütik használatát.

Bezárás