A mostani filmrészlet, köszönhetően annak, hogy a film alapból egy munkahelyi környezetben játszódik, illetve egy munkahelyi eseményt mutat be, van rá esélyünk, hogy jól illusztrálhatóak vele bizonyos szervezeti jelenségek. A film egy megtörtént eseményt dolgoz fel amikor is 2010-ben beomlott egy chilei arany-és rézbánya, ezáltal 33 bányászt zárt el a mélybe. Kiszabadításuk csodával határos, küzdelmes 2 hónapig tartott. Akkoriban ezt a világ sajtói közvetítették. A zárt közeg láttatja velünk a csoport dinamikai jellegzetességeit, de a film a balesethez, a szorult helyzethez vezető humánkockázati elemeket is szépen bemutatja.
A bemutatott filmrészletből két érdekes momentumot emelnék ki.
Az egyik, amely a balesetet szenvedett bányászok helyzetét nehezíti és bizonyos tekintetben kilátástalanná is teszi, az a vezetői gondoskodás elmulasztása. De mi is ez a viszonylag újnak tűnő fogalom a szervezetirányítás területén? Bizony ez egy jól ismert fogalom a fegyveres testületeknél elsősorban, ahol parancsnoki gondoskodás néven használatos. Dióhéjban azt jelenti, hogy amikor utasítjuk a beosztottjainkat egy feladatra, kötelesek vagyunk számára biztosítani a feladatellátáshoz szükséges körülményeket, eszközöket, javakat, továbbá figyelemmel kell kísérni a beosztott munkára képes, megfelelő, fizikai, mentális, pszichikai állapotát (például egy hadi eseménynél fel kell ismerni a harctéri pánik állapotát és kezelni azt). A katonai és a rendészeti szerveknél hatályos jogszabályokban gyakran alkalmazott paragrafus a parancsnoki gondoskodás elmulasztása. A sajtóból is ismert motoros rendőr balesetnél, illetve öngyilkossági eseménynél is vizsgálta ezt az ügyészség. Tehát a parancsnoki/vezetői gondoskodás elmulasztása, a vezetők részéről származó humánkockázati forrás, mely közvetlenül befolyásolja a szervezet hatékonyságát, bizonyos helyzetekben biztonságát. Itt a filmben a vezetői gondoskodás elmulasztása abban volt tetten érhető, hogy a veszélyhelyzet esetére beépített biztonsági eszközök egyike sem működött, vagy nem érte el a protokoll szerinti mértéket, azt nem biztosította a vezetői kör, illetve nem ellenőrizte meglétét (menekülő létra, rádió összeköttetés, élelem).
A másik nagyon érdekes szervezeti jelenség a filmrészletben az informális vezető szerepe a csoportban. A nehéz helyzetben levő csoport vezetője mellett megjelenik egyik főhősünk aki vélhetőleg addig is egy köztiszteletben álló referencia személy lehetett a többiek szemében. De ebben a helyzetben mutatkozik meg, hogy képes támaszként szolgálni a csoport tagjainak, illetve aktívan megszervezni a megmenekülésükhöz szükséges túlélést. Nagyon szerencsés helyzet az, hogy a két vezető a formális és az informális nem kezd el egymással úgy rivalizálni, hogy az destruktívan hasson a csoportra. A dominanciaszabályozásnak egy nagyon szép példáját láthatjuk, ehhez szükséges a két vezetőnek a magas szintű érzelmi intelligenciája, amikor is alapszinten kimutatják egymás iránti tiszteletüket, magasabb szinten pedig képesek megérteni egymást, tudatosítani saját és a másik törekvéseit. Így együtt lépnek az érzelmi intelligencia legmagasabb fokára, amikor a csoport tagjait képesek irányítani és megszervezni az alap munkaköri folyamaton kívül eső “éljük túl ezt a kalandot” nevű csapatépítő játékot.
A filmnek szinte minden egyes perce tanulságos, sokféle szempontból érdemes feldolgozni.
