Az emberré válás egyik nagyon fontos jellemzője Csányi Vilmos etológus szerint a hiedelem, az emberi csoportok közös hiedelemrendszere[1]. De hogyan hat ez a szervezetek kohéziójára, hatékony működésére, nem kevésbé fontos kérdés, hogy milyen csatornákon keresztül táplálja be az ember a közös hiedelemrendszert a közösség tudatába.
Az ember tanulási, szocializációs folyamata alapvetően társas közegben indul útjára, az utánzás és a személyes megtapasztalás majd a társaktól érkező megerősítés adja meg számára az új dolgok felismerését, elfogadását és beépítését. A storytelling mintájú fejlesztő módszerek, vagyis a történetmesélésen alapuló ismeretátadás, felismertető élménynyújtás erre az emberi viselkedésre, archaikus közösségi magatartásformára épül.
Egyrészt a történetek, mesék olyan eseményeket, emberi viselkedéseket, problémamegoldó sémákat közvetítenek, amelyek működtek a csoport, a közösség életében már a múltban is. Hasznosak voltak a túléléshez, az eredményes működéshez, tehát mindenki elhiszi ezeket és aszerint válik részévé a közösségnek. A történet visszajelez a hallgató számára, megerősítheti viselkedésében, vagy éppen eltántoríthatja egy helytelen gyakorlattól. A történet illetve a mese jellegzetessége, hogy nem feltétlenül tudatos a hatása, nem igényli a tanulság kimondását, ugyanis működik a tudat alatt is. A mesehallgatási transz egy olyan állapot, amikor az ember több megismerési funkciója dolgozik, különösképp az érzelmi és intuitív nyitottsága, befogadása. A történetek elemzése persze már segít számunkra racionális szinten is feltárni a mese hatásait.
A történetek másfajta tanulási, szocializációs csatornán is segítik az ember hatékonyabb fejlesztését. Tudjuk, hogy az audiális és vizuális csatornák együttes alkalmazása segíti a befogadni szándékozott ismeretanyagot. A mesék, történetek esetében a transz során az embernek aktívvá válik a képi gondolkodása, a képzeleti munka nem csupán egy passzív befogadást tesz lehetővé. A beleéléssel mintha „látná” „érezné” magát a történetben. A kreatív történetelemzéssel mindig ez a cél, hogy az ember elhelyezze magát a történet folyamatában, sőt alkalmazzon saját tudást a bonyodalom megoldására.
Az ember a kívülről jövő új információt minden esetben egy már birtokolt ismeretrendszerbe helyez el, vagyis a történet elemzés során, attól függően, hogy mi hogyan látjuk, értékeljük a történteket, az rólunk árul el nagyon sokat egy mélyebb az önismereti munkában.
A bemutatott filmrészletben azt látjuk, hogy a vikingek csoportja elmeséli népük eredettörténetét Athelstannak aki egy „Angolföldről” elhurcolt keresztény szerzetes. Előbb rabszolgaként kezdte Skandináviai látogatását, majd Ragnar jarl a viking vezér felszabadította, és családja barátjává, bizalmasává vált. A Vikingek című filmsorozat egyik történetszála nagyon szépen bemutatja szerzetes főhősünk csoportba illeszkedését, melynek eleven része az új közösségének hiedelemrendszerének megismerése, beépítése. A közösen vallott hiedelemrendszer kapcsán a filmben arra is választ kapunk, hogy a skandináv mitológia, majd az időben történő kereszténység felvétele miképpen tette nagyon hatékonnyá az északi népeket a történelem során.
Végére egy coaching kérdés, vajon a te szervezetedben milyen hiedelmek, azt hordozó történetek lehetnek, amelyek hatnak a csoport kohéziójára, hatékonyságára esetleg segítik, vagy gátolják az új csoporttag beilleszkedését, tájékozódását.
[1] Csányi Vilmos: Íme, az ember – A humánetológus szemével, Libri Könyvkiadó, 2015.
A Strorytelling kurzusról itt található további információ:
