Az Égig érő fa című magyar mese, Pressing Lajos[1] egyik értelmezésében a válság és újjászületés meséje. Mely elsősorban arra világít rá, hogy a “király”, mint a belső vezetői szerepkörünk miképpen merülhet ki, hogyan válik tehetlenné, elavulttá változó környezetében. A mese történetének szimbolikája, eseményei szépen követik, mennyire szükséges a vezetői megújulás, ellenben elmúlik annak dicsősége.
A király leányának sárkány általi elragadtatásával megszűnik a király uralkodói, vezetői szenvedélye, motivációja. Csupán rögzült sémák, viselkedési minták adják számára az irányítás keretét. Magára a válságra, a veszteségre sincs válasza, elképzelése. A királylány által jelképezett kreativitása, alkotóenergiája, a sárkány által jelképezett formátlan, destruktív erő gátlása alatt van. Királyunk enervált, életunt, még az addig gyönyörűséges kertje, birodalma, szervezete is hervadásnak indul.
Ha az egész mesét a személyiség archetípusainak kereteként fogjuk fel, akkor a király a belső erőforrásainak mozgósításával szabadíthatja fel, irányíthatja alkotói energiáját, vezetői karizmáját.
Belső személyiségrészeit, ötleteit, elképzeléseit kezdi számba venni, azokat kezdi próbálgatni, fejleszteni, de azok délceg hercegúrfik képében sorban leesnek az égig érő fáról, nem jutnak fel a királykisasszonyhoz, fiatalon összezúzódnak a fa tövében, képmutatásuk nem elég ahhoz, hogy megküzdjenek a vezetővé válás feladatával.
Egy addig észre sem vett kanászfiú, mint teljesen komolytalannak tűnő személyiségrészünk gondol egyet és próbát tesz. Segítségére van a kismalac, aki az intuícióinkat, a tisztánlátást, az egyszerű és helyes megérzéseket jelképezi, a tiszta érzelmeket tudatosítja, Jancsika megkapja a titkot. Kimunkálódó érzelmi intelligenciájával jut el a fa tetejére, ahol kordába tereli a sárkány pusztító erejét, táltos paripa képében nemesíti meg az addig fogvatartott, illetve csapongó energiát.
Visszatérve a földre, a tudatos régióba, birtokolja újra a szenvedélyt, a kreatívitást, rugalmasságot, méltó utódja a vezetői szerepnek, míg a régi elképzelésektől, elavult mintáktól tisztességes búcsút vehet.

[1] Az égig érő fa – Szellemi tanítások a magyar népmesékben I. Pressing Lajos, Pilis-Print Kiadó, 2009