A vadonban eltévedni igencsak nagy kihívás, mondhatni nyomasztó, félelmetes és pánikot keltő életesemény. Egy olyan tartósan komfortzónán kívüli helyzet amikor nem tudunk megoldást a biztonságos közegbe való visszajutásra, az előrehaladásra, kapcsolatot találni a megmentőkhöz.
Az élet sűrűjében, az életünk útján is találkozhatunk olyan tartós élménnyel, hogy nem tudjuk a helyes irányt, eltévedünk és ez akadályozza a vágyott célok elérését, a fejlődést, a továbblépést. Ráadásul a magára hagyatottság érzésével, mert hiedelmeink szerint rajtunk kívül már „mindenki elérte a célját, mindenki boldogabb, sikeresebb”, tehát itt sincs kapcsolat a megmentőinkkel. A beragadt helyzetben aztán van minden, kapkodás, túlterheltség, stressz, pánikbetegség, elfáradás, lemondás, mindez újra ismétlődve, körbe-körbe járva a „vadonban”, ugyanoda visszajutva. Az örökös útkeresésben kapkodunk a különféle megoldásokhoz.
A bemutatott filmrészletben az emberünk szépen részekre bontja a teendőinket, mit is kell csinálnunk ilyen eltéved, beragadt helyzetben, ő fortélynak mondja a tudást, az általa ismert módszert.
- Először is nyugodj meg!
Igen tudom, könnyű ezt mondani. Pláne, ha már szomatizál is az ember a pánikbetegség tünetei következtében. A különféle szorongás típusok strukturálják a napi élményeket. Meg amúgy is szénné égett, a depresszió kerülgeti az emberfiát.
Viszont másként nem talál rád a tisztánlátás, a kreatívitás, a dolgok rendszerszintű szemléletének képessége.
Számos technikája lehet a nyugalom megtalálásának és elismerem ehhez is kellhet térkép esetleg kísérő, megmentő, aki, ha kell együtt gondolkodik veled a relaxálásról, vagy éppen a zarándoklatról, a sportról, vagy talán kezedbe nyomja a „Lesz*rom rafinált művészete” című könyvet.
- El kell indulni egy úton
A vadonban eltévedt ember követi a folyó útját felfelé. Szükség van egy rendszerező módszerre. De most aztán nem kapkodni, nem rohanni! Mert kis részletekben tárul fel a megoldás, ha követsz egy választott módszert. Nagyon fontos a kis elért eredményeknek örülni útközben, mert azok adják a további úthoz az üzemanyagot. Ha kapkodsz, elveszted a nyugalmat, az eredménytelenség érzése a csalódás eltérít a választott úttól és akkor megint csak útkereső üzemmódba váltasz és visszatévedsz a vadonba.
- Nézz körbe tisztánlátással
A vadon béli eltévedt ember nyilván, ha felér a magaslatra meglátja a kiútat a sűrű erdőből, a magaslati pozícióból, sokkal több információt szerezhet a megmeneküléshez.
A saját életünkre, személyiségünkre, múltunkra, jelenünkre, lehetőségeinkre is ilyen objektivitással, kitárulkozó önismereti panorámával kell rálátnunk, hogy járható utakat, megoldásokat találjunk.
Mindhárom folyamat végigviteléhez kell a következetesség, illetve ennek fenntartásában segít a külső megerősítés, a visszajelző közeg, a támogató biztatás. Mint az edzőteremben az edző, a vadonban a ranger, tanítványnak a mester, az életút elakadások leküzdésében a life coach.
Van egy bónusz üzenete a filmrészletnek. A tapasztalt erdőjáró emberünk is tanulhat a vadonban járatlan kamaszfiútól, aki elmondja neki, hogy a „szomorú dolgokat fel kell dolgozni”. Nem elég a tudás, megszerzett nyugalom, az elhatározás, az útrakelés. Tedd le a terheidet, könnyebb lesz! Ez már az új tapasztalat, a fiú az erdőről mit sem tud, de ez már az ő egyik „trükkje”. A generációváltások során ez egy fontos elem, az idősebbek rengeteget tudnak az életről, az üzletről a vadonból való megmenekülésről, viszont a fiatalok az újszerű élményeik hatására újszerű tapasztalatokkal bírnak. Ez a kétféle tudás ha találkozik csakis sikerre viheti a küldetést.