Te milyen frizurát szeretnél?

Te milyen frizurát szeretnél?

Nagyon tömören, keserűen, mégis vicces kontextusban jeleníti meg számunkra a megterhelt emberi létezésnek a folyamatát, szerepkészletét ez a rövid filmrészlet. Mondják, hogy a magyar ember tud viccelődni a saját nyomorúságán, a TikTok-on is nagyot ment a jelenet.

A film szerint a főhősünk egy átlagos, az amerikai álmot hajszoló, szürke hétköznapokba belesimuló szerepet szeretne eljátszani, aki nem kelt feltűnést a mexikói határon. Nagyon meglepő, egyben lehangoló, ahogyan leírja, ő hogyan képzeli el ezt a fajta átlagos életet.

Fél percben nagyon sok mindent kapunk, a munkában való teljes kiégettséget, a torz főnök-beosztotti viszonyt, a kilátástalanságot, a megkötözöttséget. De ott van a családi kiégés, a felelősség súlya, a párkapcsolati nemi szerepek átalakulása, az apaság megélése, gyerekneveléssel kapcsolatos kihívások, csalódások. A gondolatmenet szomorú előrevetítése a depressziós epizódok elmélyülése, a pániktünetek hordozása, suicid gondolatok megjelenése.

Sajnos tények bizonyítják, hogy az effajta életterhek nem csupán az amerikai álom hajszolóinak jutnak ki, hazánkban is igen magas százalékban jutnak el emberek a kiégés utolsó fázisáig.

A kialakult pánikbetegség, súlyos depresszió kezeléséhez már javasolt pszichológus-pszichiáter szakember segítségét kérni, viszont ezen a téren is sokat segíthet a preventív hozzáállás.

A life coach segítségével már az elviselhetőség keretein belül is érdemes lehet megfigyelni terheink természetét, átkeretezni élményeinket, megoldásokat keresni egy-egy életünket érintő problémára.

 

 

 

 

Life coaching a vadonban

Life coaching a vadonban

A vadonban eltévedni igencsak nagy kihívás, mondhatni nyomasztó, félelmetes és pánikot keltő életesemény. Egy olyan tartósan komfortzónán kívüli helyzet amikor nem tudunk megoldást a biztonságos közegbe való visszajutásra, az előrehaladásra, kapcsolatot találni a megmentőkhöz.

Az élet sűrűjében, az életünk útján is találkozhatunk olyan tartós élménnyel, hogy nem tudjuk a helyes irányt, eltévedünk és ez akadályozza a vágyott célok elérését, a fejlődést, a továbblépést. Ráadásul a magára hagyatottság érzésével, mert hiedelmeink szerint rajtunk kívül már „mindenki elérte a célját, mindenki boldogabb, sikeresebb”, tehát itt sincs kapcsolat a megmentőinkkel. A beragadt helyzetben aztán van minden, kapkodás, túlterheltség, stressz, pánikbetegség, elfáradás, lemondás, mindez újra ismétlődve, körbe-körbe járva a „vadonban”, ugyanoda visszajutva. Az örökös útkeresésben kapkodunk a különféle megoldásokhoz.

A bemutatott filmrészletben az emberünk szépen részekre bontja a teendőinket, mit is kell csinálnunk ilyen eltéved, beragadt helyzetben, ő fortélynak mondja a tudást, az általa ismert módszert.

  1. Először is nyugodj meg!

Igen tudom, könnyű ezt mondani. Pláne, ha már szomatizál is az ember a pánikbetegség tünetei következtében. A különféle szorongás típusok strukturálják a napi élményeket. Meg amúgy is szénné égett, a depresszió kerülgeti az emberfiát.

Viszont másként nem talál rád a tisztánlátás, a kreatívitás, a dolgok rendszerszintű szemléletének képessége.

Számos technikája lehet a nyugalom megtalálásának és elismerem ehhez is kellhet térkép esetleg kísérő, megmentő, aki, ha kell együtt gondolkodik veled a relaxálásról, vagy éppen a zarándoklatról, a sportról, vagy talán kezedbe nyomja a „Lesz*rom rafinált művészete” című könyvet.

  1. El kell indulni egy úton

A vadonban eltévedt ember követi a folyó útját felfelé. Szükség van egy rendszerező módszerre. De most aztán nem kapkodni, nem rohanni! Mert kis részletekben tárul fel a megoldás, ha követsz egy választott módszert. Nagyon fontos a kis elért eredményeknek örülni útközben, mert azok adják a további úthoz az üzemanyagot. Ha kapkodsz, elveszted a nyugalmat, az eredménytelenség érzése a csalódás eltérít a választott úttól és akkor megint csak útkereső üzemmódba váltasz és visszatévedsz a vadonba.

  1. Nézz körbe tisztánlátással

A vadon béli eltévedt ember nyilván, ha felér a magaslatra meglátja a kiútat a sűrű erdőből, a magaslati pozícióból, sokkal több információt szerezhet a megmeneküléshez.

A saját életünkre, személyiségünkre, múltunkra, jelenünkre, lehetőségeinkre is ilyen objektivitással, kitárulkozó önismereti panorámával kell rálátnunk, hogy járható utakat, megoldásokat találjunk.

Mindhárom folyamat végigviteléhez kell a következetesség, illetve ennek fenntartásában segít a külső megerősítés, a visszajelző közeg, a támogató biztatás. Mint az edzőteremben az edző, a vadonban a ranger, tanítványnak a mester, az életút elakadások leküzdésében a life coach.

Van egy bónusz üzenete a filmrészletnek. A tapasztalt erdőjáró emberünk is tanulhat a vadonban járatlan kamaszfiútól, aki elmondja neki, hogy a „szomorú dolgokat fel kell dolgozni”. Nem elég a tudás, megszerzett nyugalom, az elhatározás, az útrakelés. Tedd le a terheidet, könnyebb lesz! Ez már az új tapasztalat, a fiú az erdőről mit sem tud, de ez már az ő egyik „trükkje”. A generációváltások során ez egy fontos elem, az idősebbek rengeteget tudnak az életről, az üzletről a vadonból való megmenekülésről, viszont a fiatalok az újszerű élményeik hatására újszerű tapasztalatokkal bírnak. Ez a kétféle tudás ha találkozik csakis sikerre viheti a küldetést.

 

 

 

A férfi karrierútjai – Nőnapi utórengések

A férfi karrierútjai – Nőnapi utórengések

 

A konkvisztádorok alapvetően új világokat hódítanak meg főállásban, ezért kapják a fizetésüket. De a sikert megalapozó karriervágyat nem feltétlen a pénz, mint inkább a háttérben húzódó személyes, nagyon is emberi, érzelmi motivációk is befolyásolják  A fenti filmrészletben a Férfi-Nő kapcsolatból indul főhősünk karrierje. Amit látunk, hogy a férfi útját a nő fogalmazza meg, ő pedig teljesíteni akar egy olyan küldetést, amely a párkapcsolatát fogja erősíteni, megalapozni. Talán elcsépelt a közismert mondás, hogy minden sikeres férfi mögött áll egy szelíden irányító nő. Nyílván a jelenkori világunkban is erre nagyon jó példákat tudunk értelmezni, de érdemes tudni, hogy ez a belső férfi motiváció nagyon régről és mélyről gyökerezik.

Humánetológiai kutatások az emberelődök kapcsán is feltételezik, hogy az emberréválás folyamatában, illetve a civilizációt megalapozó emberi közösségek sikeres fejlődésében, többek között a monogám párkapcsolati stratégia lendített sokat. A férfi ösztönös viselkedésében nagy szerepet játszik a génkészletének tovább örökítése, a poligám berendezkedésben a férfi arra kényszerül, hogy megőrizze az idegen behatásoktól az örökségét, az azt hordozó, gondozó nőt. Ez sok időt vesz el a csoport férfitagjaitól, illetve egy folyamatos konfliktushelyzet mely a fejlődéstől sok erőforrást von el. A monogám együttélési stratégiák ezzel ellentétben egy bizalmi kapcsolattal biztosítják a férfi génkészletének megőrzését, tovább örökítésének biztonságát. Így a korai vándorló embercsoportok férfitagjai hatékonyabban tudták idejüket, erejüket hasznosítani a közösség, a fejlődés érdekében. Nyugodtan el tudtak menni vadászni, új erőforrásokban gazdagabb területeket felfedezni. Ez a lehetőség magával hozta a csoportok gyarapodásának lehetőségét, segítette az emberré válás folyamatát.

A férfit a nő útjára bocsájtja, az teljesíti küldetését, visszatér, gyarapítja közösségét a társául szegődött nőt.

A küldetés, a karrier felépítése ugyan az anyagi világ javainak megszerzésére irányul, de a hátterében egyértelműen a magánéleti motivációk táplálják belső erőforrásokkal.

Tehát az emberiség történelmének korai szakaszában is ott volt egy-egy sikeres férfi mögött a nő, aki megfogalmazta a család szükségletét, személyes ígéretét.

Az hogy ilyen sikeres lett az emberiség fejlődésének szolgálatában a monogámia a szeretett nő küldetéskérésének teljesítése, a férfi személyes nemi szerepfejlődésére, férfivá válására is visszavezethető. A koragyermekkori kötődés mindkét nem esetében egyszemélyes, kizárólagos, az anya ennek megtestesítője. Mind a kisfiúk és kislányok a kora gyermekkorban egyek az anyával, újszülött, csecsemőkorban az éntudat az anyával együtt értelmezhető. „Anya és Én egyek vagyunk”. A fiúk esetében, ahogy nőnek, a nemi szerepekhez igazodva fogalmazódik meg bennük: Ők mások, mint anya. Ők olyanok, mint apa, aki kívül áll az anya-gyermek kötődési körén. El kell szakadni az anyától, csatlakozni kell apához, aki a külvilágból hozza az ingereket, a javakat, hasznosítható erőforrásokat. Az anyától való elszakadás egy trauma a fiúnak, azt segíteni kell, az apa hívja, ösztönzi a fiút, az anyának el kell engednie, fel kell készítenie, de el is kell küldenie. A fiú sikereivel, ha kell, kudarcaival még sokáig visszatérhet, ezzel készíti fel őt férfi sorsára, feladataira.

Tehát a fenti filmrészletben egy igencsak archaikus párkapcsolati mintázat jelenik meg, amely ma is működteti az emberi közösségeket. Természetesen a modern civilizált társadalmakban számos árnyalata van ennek is, ma már sokkal összetettebb emberi kapcsolatokban fedezhetőek fel ennek nyomai.

“Paleolit” storytelling coaching

“Paleolit” storytelling coaching

Gyakran megfogalmazódik szakmai körökben, hogy a coaching egy modern fejlesztési módszer, illetve a storytelling is korunk vívmánya. Bizonyos szempontokat figyelembe véve ez igaz is lehet. Viszont a coaching számos alapjellemzője az emberi közösségek távoli múltjába vezet vissza minket.

(tovább…)